A világ szerelemben született!

 

 

 

 

 

Tél!

 

Kemény a tél, didergős, makacs, kitartó, lábam alatt ropog az élet tiszta fehérsége!

Megcsillan a fény először félve, kacsingatva, majd nem titkolva ragyog, már mosolyog!

A vad hidegben érződik a tavasz lehelete, csikorogva tipeg a kikelet! 

 

 

 

 

Szerelmem!

 

Simogass, ölelj, nézz a szemembe, bújjunk össze, éljük át a mindent átható szeretetet!

Így teszünk, meglátod nincs megoldhatatlan feladat az élet tengerén. 

Két szív, ha egymásra talál, megállíthatatlanul csörtet, hogy elérje a boldogságot!

 

 

 

Teszt!

 

Tettem valamit, úgy érzem meg kellett tennem, nekem volt igazam, az egóm azt mondta!?

Mélyen elgondolkoztam és bele néztem oda ahol hittem az igazam, már tudom, érzem, neked van igazad!

Vagy egyik sem igaz, bele kell látnunk a másik fél döntésében, bele képzelni magunkat az ő helyébe, az ő szemszögéből látni!

Téves döntések tömkelege születik meg így, lehet  utólag kihozni valamit ebből?

Igen lehet, de csak a szív döntsön!

Érted? Értem?

 

 

Valóság!

 

 

Tudhatom mi a valóság? Csak sejthetem, minden, amit látok, érzékelek, illúzió, elképzelt valóság!

Amit elképzelek, képes vagyok megvalósítani, hitem szerint, amit te képzelsz, a te hited szerint valósul meg!

Ha ketten egyet szeretnénk,és megvalósítjuk,az a” paradicsom”!

 

 

 

 

Lehet..

 

Lehet, hogy el kell, engedjelek, mert te nem akarsz, vagy nem tudsz a gátjaidtól szabadulni!

Még nem egy világot építünk, szeretni valakit csak önmagáért szabad, hibáival együtt, mindig megtalálni a megoldást az életre!

Nyitva hagyom a kaput, a rózsáim közt bejöhetsz, ha úgy érzed jönnöd, kell, Én várlak!

 

 

Szeretsz?

 

Beköltöztél, igen a szívemben, virágot fogadtam be, igaz van tövise is, a lélek rózsája vagy nekem, a királynőm!

Ha már nem szeretsz, elengedlek, de ha még szeretsz, úgy a jó Isten ezerszer áldjon meg!

 

 

Szerelem!

 

Tiszta igaz szerelem már”odaát” eldől, a lelkek megbeszélik.

Felemelő valakit csak önmagáért szeretni, nem mérlegelni, összeolvadni eggyé válni, kortalanul átérezni a szépet, jót, a szerelmesek úgy látják velük együtt mindenki boldog!

A szerelmes emberek jobbá teszik a világot, cirógatják, simogatják egymást és a virágokat, fákat, állatokat, valóban önzetlenül szeretnek!

Angyalok vigyázzák léptüket, szavukat, tekintetüket, ha találkozol velük, megérinted őket, menthetetlenül te is szerelmes leszel!

 

 

 

Haladok…

 

 

Kis apró lépésekkel, néha tipegve, de haladok, várlak téged, aki segít még többet kihozni abból, amit elkezdtem!

Kell, mert ketten többek vagyunk, tudni fogjuk a miértet, értjük, talán ismerlek talán nem, de tudom, szükségünk van másra, egy-másra mert most a szívünk tettrekész!

 

 

 

Miért? Monológ!

 

 

Ha én szeretlek téged,kevés,ha te szeretsz engem,kevés,ha szeretjük egymást az a minden!

Se veled se nélküled, mi ez, amit teszünk, értjük? Éretlenek vagyunk!

A két szív vonzódik, talán engedni kellene, mert először önmagunkat kell legyőznünk,az egónkat és a szív igazat beszél,a szemünk elárulja!

 

 

 

 

Nálam járt a mosoly!

 

Csendben figyeltem, keveset szóltam, nem értetted, kérdezgettél ilyet-olyat, erről-arról.

Szokatlan volt, hogy többet szoltál, mint máskor, a rózsa megtelt élettel, pompázott, ragyogott, néha nevettünk, kacagtunk.

A rózsa kinyílt, illatozott mikor elment, siet vissza, mert a mosoly a lélek tükre és nekem nagyon hiányzik!

 

 

 

Születésnapra vers neked!

Nem terveztem, csak úgy jön, mert jönni-e kell, mélyről a lelkemből.
Ma megszülettél, várt rád az élet, mert te akartál jönni, jól döntöttél.
Még neked is sok tanulni valód van, de már csillog a fény, előtted!
Vedd észre a jót, rosszat, tegyél különbséget, kérdezd a szíved a válasz igaz!
Életed minden percében tedd boldoggá azokat, akiket szeretsz, akik  szeretnek téged.

 

Látomás, vagy mégsem?!

 

Láttam tisztán, amit láttam, pontosan jött az üzenet, abban az időben, másnap néztem meg és valóság volt!

Mit jelent még nem tudom, az érzéseim pozitívak, még nem éltem át ilyen helyzetet, az egóm tiltakozik, a szívem dönt.

Most már tudom, te is tudsz, jelen lenni, ahol lenni akarsz!

 

 

 

Mi ez?

 

 Tudjuk, tudhatjuk-e a választ, most mit érzünk abban a pár”percben”amikor önfeledten nevetünk, beleolvadunk abban az energia mezőben, amit mi teremtünk!

Nem merjük kimondani, amit kellene, pedig így az életünk többi „percei” csak önálltatásnak tűnnek!

Lassan kérdés nélkül felelünk, válaszolunk a gondolatban feltett kérdésre, tudod-e ez azért meredek, most azt érzem, nagy türelem kell nekünk egymáshoz, meddig? Nem tudom!

Hogyan tovább? Szerintem ne avatkozzunk bele, engedjük, a sorsunk vezessen, ne engedjünk semmilyen kísértésnek, menjünk, tovább!

 

 

Látni!

 

 

Igazán látni csak a belső középpontunk a lelkünk tud, szemünk érzékel azt lát, amit akar vagy nem!

A szívünk tudja az igazságot, forr, bennem a vágy ki kell törnöm, de most már a szívemre figyelek, ő mutatja az utat!

Nagy igazságok lakoznak bennünk, minden, ami az univerzumban megvan, azt a bensőnk kicsiben tartalmazza.

Jól valóban a szívünkkel látunk, a szemünk viszont közvetíti a színeket, és ha két szív egymásra talál, a szemük mindent elmond!

 

 

 

Mit tehetek érted!

 

Mindent, amit lehet, ami javadat szolgálja, erősít, tanít, egészségedet megőrzi.

Vigyázok rád, mert értékes ember vagy, tiszta lélek, még csetlő-botló, de már elindultál az úton!

Mit és meddig tehetek érted, még nem tudom, majd a választ tőled megkapom!

 

 

 

 

 

 

Szeretlek!

 

Korán van, morózus az utca, ébredezik a korán kelő lélek, hiszi, hogy a mai nap más lesz, mint a többi volt, mert olyan lesz amilyet teremtünk magunknak, tudja Ő!

Várlak készülök gondolatban, de nem tervezem, mert a készületlen dolgok mosolyognak, az ölelés csodálatos és mindig jobb lesz, a kimondatlan szó, az érzés mikor látom a szemed, benne az angyalt, mert te angyal vagy nekem!

Várom a napot, hiszem te is, hozzátesszük a szivárványt, ragyog a fény, megérkeztünk, szótlanul állunk, ölelkezünk, eggyek vagyunk!

 

 

 

 

 

Nem gondoltam...

 

Valamikor régen úgy hittem csak az ifjak szerelmesek, mert a szerelem egy kiváltság és bizonyos életkor velejárója!

Már tudom tévedtem, nincs az életben kiváltság, mint ahogy szerelmesnek lenni sincs korhoz kötve, bármikor előugorhat és áll előtted, nem álmodsz!

Az igaz szerelem csodálatos, ha kölcsönös, szárnyal benn a lélek, száguldozik mégis lassú olyan, mint a só a méz és a szivárvány, fennkölt egyben földi, élni tudni kell vele!

Előhozza rejtett képességeinket,egy vidám napon a ceruza önmagától elmondja legrejtettebb gondolatainkat,a szerelemről, az életről,és máig működik lankadatlanul,hogy miért?Gyanúm van!

Vigyázni kell rá, óvni, pátyolgatni, avatatlan szemek elől elrejteni, olyan helyre ahonnan bármikor kitörhet, mint az alvó vulkán és jobbá teszi az életünket!

 

 

 

Üde színfolt!

 

Tiszta égszínkék reggelre virradtunk, szokásos hétköznapnak indult, de mégsem az volt!

Mert minden negatív, bosszantó érzés, feloldódott, miért?

Csak együtt voltunk, mi ketten, ezért!

A szépre, jóra mindig kevés az idő, ugye így gondoljuk mindketten, ha így teszünk, továbbra is türelmesen, megkapjuk azt, ami a szívünk legrejtettebb zugában található!

Csendesen, türelmesen, belül mosolyogva várjuk a következő üde színfoltot!

 

 

 

Szeretni szabad?

 

Kétségek közt hullámzik a tudatom, annyira nehéz már türelmesnek lenni, gigászi, embert próbáló, meddig lehet ezt fokozni?!

Felelni kell egymásnak, mert itt megváltozik a világ hamarosan, és akik fogják egymás kezét, haladnak tovább!

Állunk a folyóparton, szemben egymással, zajlik a jég, sodrodnak a faágak, nem tudok, nem mehetek át hozzád, most veszélyes, nézzük egymást, arcunkon gördülnek a könnycseppek.

Megvárjuk, amíg kitombolja magát a természet, már együtt vagyunk, ölelkezünk az idők végezetéig!

 

 

 

 

Szerelem nélkül…?!

 

Az élet szerelem nélkül olyan, mint a sivatag, sivár, száraz, szomjas, néha előbukkan egy-egy oázis, ami reményt ad!

Ragyognak a szemek”, fehér” tiszta, igazat mondanak, egy magasabb szférában járnak, látnak, amit látni szabad, lehet, kell!

Úsznak a levegőben, járnak a vízen, lépkednek a virágszőnyegen és nem tapossák el!

Suttognak, szeretlek-szeretlek…..csodálatos szimfónia,fülnek,szemnek,minden érzékszervnek!

 

 

 

Nekem a szerelem!

 

Az élet csodája maga, két lélek újra szeretne eggyé válni, nekem ez a szerelem!

Nem egy tánc, a következő mással lesz, nem egy rosszullét, majd elmúlik, tegnap veled, holnap mással, Nem!

A szerelem nekem szent és sérthetetlen úgy szeretlek, aki vagy amilyen vagy, a hibáiddal együtt!

Nincs mérlegelés számomra, csak megoldás, keresés, találás az út, kimondom, Szeretlek, nem suttogom, kényszerből, nem érdekel a vagyonod a szegénységed, én Téged szeretlek, akarlak a szeretteiddel együtt!

Nekem a szerelem ez, keresem és megtalálom, nem adom fel, ha Te vagy ölelj meg, ha nem lépj tovább!

 

 

Kell!

 

Vannak miértek, hogy minek?

Mert mögéjük kell nézni, visszaforgatni az idő kerekét, látni a miért előtti történéseket.

Akkurátusan kielemezni, újra gondolni és most a történet után tenni és megváltoztatni, mert lehet, csak hinni kell magunkban és egymásban! És elindul a gondolat, nyomában a tett, csikorogva, szikrát szórva egyre olajozottabban, már szárnyal, repül a két lélek, rádöbbennek így is lehet, kell, sziklaszilárdan állni, fogni egymást a Mostban!

 

 

 

 

Oldal: Szösszenetek a Szerelemről!
Tibeti gyógyászat - © 2008 - 2024 - tibetigyogyaszat.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat